Galambfa

Galambfa (Davidia involucrata)

Nyugat Kínából származó lombhullató fa. Termete széles piramis alakú. Kinézetre a hársfára hasonlít. Közepesen gyorsan növő, 50-150 évig élő fa, amely nálunk 8-12m magasra, és 8-12m szélesre nő meg, habár hazájában magassága a 20-25 m-re is elérheti.

Májusban virágzik. Virágai pirosak, amik 1-2cm-es szoros fürtökben helyezkednek el. A virágokat sziromlevelek helyett egy nagyméretű, hófehér, aszimmetrikus falevél pár veszi körül (a kisebbik levél kb. 12 a nagyobbik kb. 25 cm). Innen kapta a fa a nevét is.
Termése késő őszre érik be, eleinte zöldes majd sárgás-barnás színű, golflabda méretű, és egy kb. 10cm-es kocsányon lóg. A termést kívülről egy burok veszi körül, amelyen belül egy diószerű házban néhány (max. 10) mag található.
Angol nyelvterületen a galambfa elnevezésen kívül még használják a kísértetfa, illetve a zsebkendőfa elnevezést is.

Növénytani besorolása

Nemzetségének egyetlen faja, habár két változata van, amik a levelükben és a rügyük színében különböznek: Az egyik a Davidia involucrata var. involucrata, aminek a levelei az alsó felükön gyéren pelyhesek, és másik pedig a Davidia involucrata var. vilmoriniana, aminek a levelei pehelymentesek. A két változat egy fajba sorolása már csak azért is kérdéses, mert genetikailag a két változat annyira különböző, hogy még a kromoszóma számuk is különbözik, így nem is lehet őket keresztezni.
A növénytani besorolása nem kevésbé zavaros a Nyssaceae, a Cornaceae, és egy önálló Davidiaceae nevű saját családba is szokás sorolni.

Eredet

A fa a latin nevét felfedezőjéről, Abbe Armand David(1826-1900) francia misszionáriusról kapta, (aki arról vált híressé, hogy elsőként hozott hírt nyugatra az óriás panda medve létezéséről). Abbe Armand David 1869-en fedezte fel a galambfát, a második (1868-1870) délnyugati-kínai növény és állat gyűjtő körútján.
Az első magokat egy másik misszionárius Father Farges hozta Európába 1897-ben, a nagy fa gyűjtő Maurice de Vilmorin arborétuma számára. Az általa hozott magok közül csak egy kelt ki. Farges által hozott magok a Davidia involucrata var. vilmoriniana változatba tartoznak. Az involucrata változat magjait Ernest Wilson gyűjtötte néhány évvel később.

Kertészet

A galambfát fakülönlegessége lévén, díszfaként ültetik kertekbe, parkokba. A humuszban gazdag, jó vízellátottságú, de jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Napos, esetleg félárnyékos fekvést igényel. (Egyes források szerint a részbeni délutáni árnyékot kedveli.)
Nagyra növő fa, tehát olyan helyre ültessük, ahol elég hely lesz számára elérnie a potenciális méretét. Ne ültessük erősen szeles vidékre.
Magról ültetés esetén az egész termést célszerű elültetni. Habár a termésen belül több mag is van, azok közül csak egy fog kicsírázni. A termés külső burkát nem célszerű leválasztani a belső dióról, mert így a dió kiszárad, ami megakadályozza a kicsírázást. A csírázás 18hónapot is igénybe vehet de utána a magonc, és a csemete is gyorsan nő. Évente átlagosan kb. fél métert nő a fa, 20 év alatt a 7-8 méteres magasságot elérve. Csemete korában rendszeres öntözést igényel, később csak szárazság esetén szükséges locsolni. Csemete korában az erős fagytól ugyancsak védeni kell.
A mérsékelt metszést elviseli, de nem lehet a méretét korlátozni, a metszésre erőteljesebb növekedéssel reagál.
Virágozni csak 10-15 évesen kezd. És ezután se virágzik minden évben. Egyesek szerint a virága kellemetlen illatú, emiatt célszerű ajtótól, ablaktól távolabb, félreesőbb helyre ültetni.
Betegségei nem ismertek.
Két alfaja közül Európába és Amerika kertjeiben a vilmoriniana a jobban elterjedt, ami jobban képes alkalmazkodni az itteni klímához.